Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint mindössze napi 100 liter vízre lenne szükségünk az alapvető egészségügyi, élelmiszer és higiéniai szükségletek kielégítésére. Ehelyett azonban sokkal többet használunk el, valamikor háromszor, négyszer ennyit.
Ebbe beletartozik a fürdés, főzés, WC-öblítés, mosogatótöltés, ruhamosás, autómosás, mosogatás és a medencézés is, mivel ma ezek a víz leggyakoribb felhasználási módjai. Azonban szűkös erőforrásról van szó, így egyre többen próbálnak gazdálkodni vele.
Érdekesség: a La Voz szerint a teljes vízfogyasztásunk majdnem 40 százalékát a WC-ben húzzuk le. A WHO szerint a legtöbb víz a WC-ben vész el (38 százalék). Ezt követi a ruhák mosása 22 százalékkal, majd 20 százalékot használunk zuhanyozásra és 7 százalékot mosogatásra.
Attól kezdve, hogy felébredünk, egészen addig, amíg leülünk reggelizni, már 10-20 liter vizet felhasználunk a tisztálkodáshoz. Becslések szerint egyesek akár tíz liter vizet is elhasználnak csak a kézmosáshoz. Ha elzárt csap mellett mosunk fogat, mindössze fél litert használunk el, szemben a tíz literrel, amit elpazarolhatunk, ha nyitva hagyjuk. És akkor még nem beszéltünk a reggeli kis és nagy dolgunkról.
A vízfogyasztás dobogóján az ötödik és hatodik helyen a takarítás, valamint az arc- és kézmosás áll, mindkét tevékenység 4 százalékkal. Érdekes, hogy a főzés 2 százalékkal, a személyes vízfogyasztás további 2 százalékkal szerepelnek a listán, valamint egy sor egyéb felhasználási mód mindössze 1 százalékot jelent. Ha azonban tudjuk, hogy hol folyik ki a kezünk közül több víz, akkor azt is tudjuk, hogy mit tehetünk ellene.
A vizet minden iparágban felhasználják, függetlenül azok rendeltetésétől. Legyen szó autóépítésről, élelmiszer-előállításról vagy hulladékfeldolgozásról. Az ipari vízfogyasztás azonban iparáganként eltérő a felhasznált víz mennyiségét és típusát tekintve. Az alábbiakban bemutatjuk a legfontosabb iparágakat az általuk felhasznált víz mennyisége szerinti sorrendben:
Sok családi ház próbál minél inkább spórolni. Egyesek napelemeket tesznek fel, mások külön figyelmet fordítanak az újrahasznosításra. De van egy dolog, ami rengeteg tulajdonosban kérdéseket tesz fel, ez pedig a medence vízhasználata. Teljesen természetes, hogy a nyári melegben szeretnénk csobbanni egyet, és az egész család szívesen hűtené le magát a kertben. De vajon mennyi vizet fogyasztunk így?
Ez több tényezőtől függ, például a széltől, a környezeti hőmérséklettől, a tisztítás gyakoriságától és a fürdőzők számától.
Egy szabadtéri medencében, a nyári szezon közepén egy átlagos egycsaládos medence akár másfél csempe magasságú vizet is veszíthet hetente pusztán a párolgás miatt, amit már szabad szemmel is követni lehet. Ezután csak egy kis matekra van szükség. Ha úgy vesszük, hogy a leggyakoribb csempe mérete 25 mm x 25 mm, akkor ezzel a méréssel kiszámítható a párolgási veszteség mennyisége.
0,037 m (ez a másfél csempe) x szélesség méterben x hossz méterben. Tehát egy 8 m x 4 m-es medence esetében ez a térfogat 1,184 m3 -nek, azaz 1184 liter víznek felel meg.
Igen ám, de mindig vannak olyan tényezők, amik tovább rontják az adatokat. Ha például nagyon erős szél fúj, akkor ezek a számok jelentősen megnőnek. Másrészt, ha a medence túlcsordul, a párolgás mértéke is megnő, és akkor még nem beszéltünk a gyerekekről, akik nagyon szeretnek fröcskölni.
Végül, de nem utolsó sorban meg kell említeni a vízkezelés fontosságát is. Ha a medencében végzett kémiai fertőtlenítő kezelés tablettákon alapul, akkor izocianursavat juttatunk a medence vizébe, ami lassan, de biztosan megköti az össze klórt. Ez azt eredményezi, hogy hiába teszünk bele egyre többet és többet, a víz be fog algásodni, és csak a teljes csere mentheti meg. Minél többször engedjük le és töltjük újra, annál több vizet pazarolunk el, tehát a napi fogyasztásunk is lényegesen megugrik. Sokkal jobban járunk, ha folyékony klórt használunk, mivel így tiszta marad a medencénk, és nem kell rendszeresen újratölteni.
