Amikor úszásra tanítjuk a gyerekeket, fontos, hogy szabadidős tevékenységként fogjuk fel, ne pedig unalmas kötelezettségként. A picik hamar észreveszik, ha muszájból foglalkozunk velük, úgyhogy próbáljunk meg inkább játszani.

Ebben a cikkben életmentő ötletek és tippek vannak, hogy a család legkisebb tagjai is minél hamarabb megtanuljanak úszni a medencében.

Ne mondjunk le az úszásról

Az úszás az egyik legegészségesebb és legátfogóbb sport. Az úszás révén a test összes izmát megmozgatjuk, így nemcsak sportként, hanem kikapcsolódásként is művelhető. Legyen szó akár a rendszeres uszodába járásról, akár a saját medencéről, rengeteg egészségügyi előnnyel jár.

Ha saját medencénk van, akkor a családi pillanatok is érdekesebben alakulnak, a nyári élmények egy életre szólnak, nem fogjuk őket elfelejteni. A gyerekek azonban veszélyben vannak a víz közelében, úgyhogy érdemes idejében elkezdeni a szoktatást.

Az úszásban az a legjobb, hogy könnyen megtanulható, és számos trükköt tudunk alkalmazni, amivel nemcsak a technikát fogják elsajátítani, hanem a víztől való félelmüket is legyőzik. A játékok bevetése, a gyakorlás és az óvintézkedések segíteni fognak, hogy az egész család élvezze a medencézést.

Kezdjük csecsemőkorban

Az első akadály, amivel találkozhatunk, a félelem. Még ma is gyakran látni sírós gyerekeket, akik egyszerűen megijednek a pancsolás gondolatától. Ha ezt el akarjuk kerülni, akkor minél hamarabb meg kell ismerkedni a vízzel, és itt nem a fürdőszoba kádjára gondolunk. Pár hónapos babát már nyugodt szívvel elvihetünk a strandra, ahol a gyerekmedence rengeteg érdekességet tartogat. Ilyenkor nem kell merüléssel és hasonló dolgokkal foglalkozni, bőven elég, ha csak a lábát és a kezét vizezzük be.

A szülő, mint biztos pont

Biztosan működő tipp, ha a vízzel való első érintkezéskor a gyerek és a szülő együtt vannak. A picik eleinte végig az anyukát keresik, úgyhogy az ő kezébe kapaszkodva, vagy inkább az ő mellkasára dőlve nem fognak félni. Ha nem csecsemőkorban kezdjük a szoktatást, akkor olyan medencére lesz szükségünk, ahol mindenkinek leér a lába. Így senki sem fogja azt érezni, hogy elsüllyed, és a kisvízben le is lehet ülni.

Ha nem akarjuk, hogy a gyerek azonnal megutálja a medencét, akkor először mindig melegvízzel kell kezdeni. A bőr nagyon érzékeny, úgyhogy a hideg víz elrontja az első találkozás élményét. Ha azonban kellemes a víz hőmérséklete, és az anyuka vagy az apuka is mellette van, akkor nem lesz visszautasító.

Búvárkodjunk a kádban

Az ismertetés után jöhetnek a légzőgyakorlatok. A szakértők még a csecsemőknél is azt javasolják, hogy érintkezzenek vízi környezettel, mivel az úszás előnyösen hat az idegi fejlődésre, a mozgásfejlesztésre és a szocializációra. Ha pedig a gyerkőc érti a játszás jelentését, akkor jöhetnek a vicces búvárgyakorlatok.

Az otthoni fürdőkád ideális helyszíne a játéknak. Első lépésként tanítsuk meg neki, hogy vegyen egy nagy levegőt, majd fújja ki a buborékokat a víz alatt. A gyerek számára ez vicces feladat, miközben akaratlanul is leküzdi a víz alá merülés félelmét. Nem baj, ha a kád az első hely, ahol a pici feje a víz alá megy, tapasztalatnak ez is megteszi. Mindegy, hogy milyen gyakorlatot szeretnénk elsajátítani, a lényeg a játék szón van. Ebben a korban ez az egyetlen módja a tanulásnak, vagy az, hogy beíratjuk őket úszásoktatásra.

A tanulásnak mindig természetesnek és fokozatosnak kell lennie, ahol a szülőnek figyelembe kell vennie a gyermek korát és fejlődését. Vannak olyan gyerkőcök, akik gondolkodás nélkül a vízbe vetik magukat, de olyanok is, akik gyanúsabb személyiséggel rendelkeznek, és többször is meggondolják az úszást. Ne szidjunk és ne hasonlítgassuk őket, mindkét típusból nagyszerű úszó válhat.

Legyünk fokozatosak

A saját kerti medence lényegesen megkönnyíti a kisebbek dolgát, mivel rendszeresen érintkezhetnek vele, nem kell az uszodára várni. De ne rohanjunk előre, eleinte maradjunk a medence szélén. Az a legjobb, ha a gyerkőc le tud ülni, és bele tudja lógatni a lábát a vízbe. Ezáltal nemcsak a hőmérséklethez szokik hozzá, hanem nyugodtan elkezdhet rugdosni és fröcskölni, vagyis játszani.

Egy idő után bátoríthatjuk, hogy jöjjön be velünk a medencébe. Nagyon fontos a bizalom kérdése, ne engedjük meg az apukáknak a poénkodást. Ha a kicsi bízik bennünk, de azt kéri, hogy ne engedjük el, akkor még viccből se lökjük, dobjuk vagy húzzuk bele a vízbe.

Növeljük a távot

A pancsolás és első sétálgatás után jöhetnek az elmozdulási gyakorlatok. Lépjünk el a medence szélétől, és hagyjuk, hogy a gyermek a karjainkba lökje magát. Itt megint fontos szerepet tölt be a bizalom kérdése, úgyhogy ne lépjünk oldalra, ne ijesszünk rá. Ha el meri lökni magát a medence falától, akkor mindig érkezzen a kezünkbe. A kicsik hamar ráéreznek a siker ízére, és egyre nagyobb távolságokra vágynak.

A feladat nehézségi fokát úgy növelhetjük, hogy a víz alatt kell megtennie ugyanezt a távolságot. A két szülő összedolgozhat, vagy akár egy apró díjat is felajánlhatunk neki. Ha egyszer leküzdi a medencétől való félelmét, akkor onnantól kezdve jöhetnek az első karcsapások és búvárkodások. Legyünk türelmesek, használjunk úszószemüveget, de ami a legfontosabb: játsszunk.