Az úszás az egyik legjobb sport a gyermekek számára. Nemcsak egy nagyon hasznos edzés, amely csökkenti a későbbi fulladás veszélyét, hanem segít a tüdőkapacitásuk bővítésében, elősegíti az oxigénellátást és serkenti a pszichomotoros fejlődést. Emellett javítja a mozgáskoordinációt, erősíti az izmokat és javítja a mozgásképességüket.
A szülők gyakran megvárják, amíg gyermekeik idősebbek lesznek, hogy megismertessék velük az úszást. Az igazság azonban az, hogy minél fiatalabbak, annál gyorsabban tanulnak meg úszni. Ez azért van így, mert még mindig rendelkeznek a légzésreflexszel, egy önkéntelen reakcióval, ami akkor alakult ki, mikor még az anyjuk méhében a magzatvízben voltak, és amely lehetővé teszi számukra, hogy könnyebben boldoguljanak a vízben. De nézzük, hogy melyek a gyermek úszni tanításának legfőbb lépései.
Egyes gyerekek úgy érzik magukat, mint hal a vízben, míg mások rettegnek tőle, mert nem érzik jól magukat ebben a környezetben. Ezekben az esetekben fontos, hogy a pici elveszítse a víziszonyát, különben nagyon nehéz lesz megtanulnia úszni. Ennek eléréséhez jó stratégia, ha együtt megyünk a vízbe, mert így magabiztosabbnak fogják érezni magukat, és fokozatosan elveszítik a félelmüket.
Ha azt látják, hogy ott állunk mellettük, akkor sikerülhet kikapcsolódniuk. A Saber Vivir TVE szerint soha ne kényszerítsük őket a vízbe, mert ez kontraproduktív lehet. Azzal se viccelődjünk, hogy ugrásra biztatjuk őket, majd az utolsó pillanatban mégsem kapjuk el a kezüket. Ezzel elveszíthetjük a bizalmukat, és nehezebb lesz a tanulás.
Sok szülő úgy gondolja, hogy a gyermek úszni tanításának legjobb módja, ha olyan helyre viszik, ahol nem ér le a lába, majd egyszerűen bedobják a vízbe, hogy ösztönösen megtanuljon a víz felett maradni. Ez azonban egy nagyon rossz stratégia, mivel negatív emléket teremthet, és félelmet vagy fóbiát válthat ki a gyermekben.
Sokkal hatékonyabbak leszünk, ha az órákat olyan helyen kezdjük, ahol a gyermek könnyedén eléri a medence alját. Így biztos lehet abban, hogy ha valami baj történik, biztonságban lesz, és ez egy extra adag önbizalmat ad neki, és természetesen a szülőnek, mivel nem kell azon aggódnia, hogy melyik négyzetméteren fog elmerülni a kicsi.
Egy gyerkőc fejével gondolkodva, akár arra a következtetésre is juthatnánk, hogy a mesehősökhöz hasonló mi is tudunk a víz alatt lélegezni. Éppen ezért a légzésgyakorlatokkal kell kezdeni. Sok szülő már otthon, a fürdőkádban elkezdi az edzést, de ezt is mindig játékos formában. Kezdhetjük a buborékos játékkal, kérjük meg, hogy lélegezzen be az orrán keresztül, tartsa vissza a levegőt, majd merüljön el, és fújja ki a levegőt a száján keresztül, mintegy buborék formájában. Ez vicces lesz, közben elveszíti a félelmet, és a légzést is megtanulja. Ha pedig azt látjuk, hogy még így retteg, akkor kezdhetjük mi a mutatványt.
Ez egy másik kulcsfontosságú gyakorlat az úszástanuláshoz, bár néha kissé bonyolult lehet, mert jó koordinációt igényel. Egy kis gyakorlással azonban minden gyerek megtanulja. Kezdetben a hasánál fogva tarthatjuk, hogy a víz felett maradjon, amíg gyakorolja a technikát, bár a medence szélébe vagy egy deszkába is kapaszkodhat. Amint magabiztosnak érzi magát, bátorítsuk arra, hogy a medence aljáról is tanulja meg ellökni magát, amihez egy kis merülés kell, de később nagyon jól fog jönni.
Az úszás során a karok nemcsak a víz felett maradást segítik, hanem az előre haladást, és gyorsabb mozgást tesznek lehetővé. Ezért fontos, hogy megtanítsuk, hogyan használják a karjukat a vízben. Kezdetben elmagyarázhatjuk a technikát, bár az szokott a legjobban működni, amikor inkább bemutatjuk. Így a gyerkőc egyszerűen leutánozhat minket.
Ha a gyermek tudja, hogyan kell rúgni és ütni, itt az ideje, hogy megtanulja, hogyan kell ezeket koordinálni. Ez eleinte nehéz lehet, mivel a lábak általában az egyik, a karok pedig a másik irányba mennek, de egy kis gyakorlással belejönnek a dologba. Segítségképpen a hasánál fogva tarthatjuk, amíg mindkét gyakorlatot elsajátítja, bár többszöri próbálkozás után el kell engednünk, hogy megtanulja egyedül is csinálni. Ahogy az ötös pontnál, itt is segíthetünk neki a saját példánkkal.
Senki sem születik profi úszónak, hanem gyakorlat teszi a mestert. Ha gyermek már elsajátította az elméletet, itt az ideje, hogy hagyjuk gyakorolni. Nyilvánvaló, hogy az elején olyan helyen kell edzeniük, ahol elérik a medence alját. Később azonban, amikor már megtanult a felszínen maradni, megengedhetjük neki, hogy mélyebb helyeken vagy más gyerekekkel együtt ússzon.
Mindegy, hogy a kicsi már kapálózik, merül vagy esetleg úszik: soha ne vegyük le róla a szemünket. Egy ijedtség, egy félrenyelés vagy a fáradtság hirtelen szoktak megjelenni.
